A Nagyberek a régmúltban a Balaton egyik árterületi öble volt. Még az 1850-es évekig időnként összefüggő vízréteg borította. Az évtizedeken át folytatott lecsapolási munkálatok következtében a magasabb részek szárazra kerültek, s ma már csak a mélyebben fekvő helyek mutatják a közel természetes állapotot.
A Nagyberek legértékesebb területe a Fehér-vízi láp. A Fehérvízi-láp egykor igazi mocsárvilág volt, átjárhatatlan nádasokkal, kisebb szigetekkel. Ezeket a szigeteket a korabeli lakosság menedéknek használta a tatár, majd később a török elől, erről egy törökkori földvár maradványai is tanúskodnak a délkeleti részen.
Növényzetének legjellemzőbb elemei a nagy területeket elfoglaló, különlegesen értékes lápi társulások, a leggyakoribbak a fűzlápok. Nagyberekben kiterjedt lápréteket is találunk, amelyek botanikai szempontból a legváltozatosabbak és legértékesebbek, olyan védett növényfajokkal, mint a különféle kosborok, buglyosszegfű (Dianthus superbus), vagy a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes).
Állatvilágában elsősorban a vízhez kötődőek a meghatározóak, nagy tömegben élnek a területen ritka és védett fajok. A látogatók számára talán a madár állomány a leginkább megfigyelhető, minden időszakban gazdag madárállomány találunk a területen. Számtalan réce- és gémféle, kárókatona, nyári lúd és különféle ragadozó madár költ a lápon, vonulási időben pedig pihenő és táplálkozó helyként használják. A Nagyberek vadállománya is jelentős, így a területen járva gyakran láthatunk őzet, szarvast és fácánt.
A láp területére túravezetővel szervezett kenutúrák során még igazi szenzációnak számító vidravárat is lehet látni a tőzegen csordogáló csatornákban. A túrákról bővebben itt olvashatsz.
